 |
 |
 |
 |
Az asztal az ókori közel-keleti civilizációk alacsony talpazatra emelt kerek tálcáiból alakult ki. A magyarok a honfoglalás után, valószínűleg a szlávoktól vették át a bútort és a nevét is. A kávézó vagy dohányzóasztal Nyugat-Európában először a 15. századi Olaszországban jelent meg, majd a viktoriánus Angliában tett szert nagy népszerűségre, ahol kezdetben a kanapék háta mögött tartották, majd török és főleg japán hatásokra később a szófák elé került. A dohányzóasztal az első világháború után terjedt el széles körben, s az egyik legfontosabb berendezési tárgyunkká vált. Ha nincs kanapénk, az alacsony dohányzóasztal mellé párnákra is ülhetünk, s étkezőasztal híján akár innen is csemegézhetünk a vendégekkel. Ha nincs elég polcunk, a szép albumokat, dekorációs tárgyakat, virágokat akár a dohányzóasztalon is tarthatjuk. Mivel a dohányzóasztal általában a nappali közepén áll, az egész szoba - sőt, a nappali fontossága miatt akár az egész ház - stílusát is meghatározhatja.
A dohányzóasztal anyaga lehet üveg, fa, fém, műanyag, raffia, kő, de készülnek asztalok speciálisan kezelt papírból is. A nagy nyomással préselt papírból készülő kompakt lapok ugyanis rendkívül strapabíróak. A dohányzóasztal teteje készülhet a lábak anyagából, de divatosak a kerámialappal vagy magvakkal, kávészemekkel díszített fedőlapok is.
Fontos alapszabály, hogy a dohányzóasztal a kanapé ülőmagasságával nagyjából megegyező legyen, hossza pedig körülbelül a kanapéhossz kétharmadának feleljen meg. A dohányzóasztal ideális magassága 40-50 cm között van, de természetesen ennél alacsonyabbakkal is találkozhatunk. A fél méternél magasabb dohányzóasztalokat akkor ajánlott megvenni, ha gyakran fogadunk vendégeket, és szolgálunk fel hideg ételeket a nappaliban, hiszen ilyenkor sokszor kell az asztalhoz hajolni.
A dohányzóasztal funkciójának végiggondolása mindenképpen ajánlott a megvásárlás előtt. Ha hagyományosan albumokat tárolunk rajta és valóban apró ételek vagy italok kínálására használjuk, maradjunk a tradicionális formáknál, s válasszunk olyan dohányzóasztalt, mely rendelkezik alsó polccal vagy fiókokkal. Ha inkább dekorációs tárgyakat helyezünk el rajta, és design-funkcióját szeretnénk kidomborítani, nyugodtan választhatunk a merészebb formájú dohányzóasztalok közül is. Az amőba alakú dohányzóasztalok őse, az 1948-ban bemutatott Noguchi például örök divatot teremtett. Azok pedig, akik leginkább a lábukat teszik fel rá, válasszanak inkább kárpitozott ottománt, melyre még mindig lehet tálcán kávét felszolgálni. A kisgyermekes családok pedig jobban teszik, ha lemondanak az olyan balesetveszélyes darabokról, mint a gurulós lábú dohányzóasztal, melynek nekidőlve a gyermek eleshet, de az üveg dohányzóasztalok és a kerekítetlen végű fa- vagy fém dohányzóasztalok sem ajánlottak.
Bár a magyarok török közvetítéssel már a honfoglalás előtt is ismerték, az asztalszék vagy tálcaasztal használata csak a XIII. században terjedt el nálunk - ezután azonban a paraszti élet egyik legfontosabb bútordarabjává vált.
|
|
|
|
 |
|
|
